réteg

Hungarian

Etymology

First attested in 1792. From rét (“layer, ply, stratum”) +‎ -eg (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈreːtɛɡ]
• Hyphenation: ré‧teg
• Rhymes: -ɛɡ

Noun

réteg (plural rétegek)

1. layer (single thickness of some material covering a surface)
2. ply (a layer of material)
3. [1848] (figuratively) stratum (a class of society composed of people with similar social, cultural, or economic status)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	réteg	rétegek
accusative	réteget	rétegeket
dative	rétegnek	rétegeknek
instrumental	réteggel	rétegekkel
causal-final	rétegért	rétegekért
translative	réteggé	rétegekké
terminative	rétegig	rétegekig
essive-formal	rétegként	rétegekként
essive-modal	—	—
inessive	rétegben	rétegekben
superessive	rétegen	rétegeken
adessive	rétegnél	rétegeknél
illative	rétegbe	rétegekbe
sublative	rétegre	rétegekre
allative	réteghez	rétegekhez
elative	rétegből	rétegekből
delative	rétegről	rétegekről
ablative	rétegtől	rétegektől
non-attributive possessive - singular	rétegé	rétegeké
non-attributive possessive - plural	rétegéi	rétegekéi

Possessive forms of réteg
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rétegem	rétegeim
2nd person sing.	réteged	rétegeid
3rd person sing.	rétege	rétegei
1st person plural	rétegünk	rétegeink
2nd person plural	rétegetek	rétegeitek
3rd person plural	rétegük	rétegeik

Derived terms

• réteges
• rétegű

(Compound words):

• ózonréteg

Further reading

• réteg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN