rajt

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɒjt]
• Hyphenation: rajt

Etymology 1

Back-formation from rajta.

Interjection

rajt

1. go!

Noun

rajt (plural rajtok)

1. start (beginning point of a race)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rajt	rajtok
accusative	rajtot	rajtokat
dative	rajtnak	rajtoknak
instrumental	rajttal	rajtokkal
causal-final	rajtért	rajtokért
translative	rajttá	rajtokká
terminative	rajtig	rajtokig
essive-formal	rajtként	rajtokként
essive-modal	—	—
inessive	rajtban	rajtokban
superessive	rajton	rajtokon
adessive	rajtnál	rajtoknál
illative	rajtba	rajtokba
sublative	rajtra	rajtokra
allative	rajthoz	rajtokhoz
elative	rajtból	rajtokból
delative	rajtról	rajtokról
ablative	rajttól	rajtoktól
non-attributive possessive - singular	rajté	rajtoké
non-attributive possessive - plural	rajtéi	rajtokéi

Possessive forms of rajt
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rajtom	rajtjaim
2nd person sing.	rajtod	rajtjaid
3rd person sing.	rajtja	rajtjai
1st person plural	rajtunk	rajtjaink
2nd person plural	rajtotok	rajtjaitok
3rd person plural	rajtjuk	rajtjaik

Synonyms

• start

Derived terms

• rajtol

Etymology 2

raj +‎ -t (accusative suffix)

Noun

rajt

1. accusative singular of raj