rajt

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɒjt]
  • Hyphenation: rajt

Etymology 1[edit]

Back-formation from rajta.

Interjection[edit]

rajt

  1. go!

Noun[edit]

rajt ‎(plural rajtok)

  1. start (beginning point of a race)
Declension[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rajt rajtok
accusative rajtot rajtokat
dative rajtnak rajtoknak
instrumental rajttal rajtokkal
causal-final rajtért rajtokért
translative rajttá rajtokká
terminative rajtig rajtokig
essive-formal rajtként rajtokként
essive-modal
inessive rajtban rajtokban
superessive rajton rajtokon
adessive rajtnál rajtoknál
illative rajtba rajtokba
sublative rajtra rajtokra
allative rajthoz rajtokhoz
elative rajtból rajtokból
delative rajtról rajtokról
ablative rajttól rajtoktól
Possessive forms of rajt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rajtom rajtjaim
2nd person sing. rajtod rajtjaid
3rd person sing. rajtja rajtjai
1st person plural rajtunk rajtjaink
2nd person plural rajtotok rajtjaitok
3rd person plural rajtjuk rajtjaik
Synonyms[edit]
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

raj +‎ -t(accusative suffix)

Noun[edit]

rajt

  1. accusative singular of raj