regény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɛɡeːɲ]
  • Hyphenation: re‧gény

Noun[edit]

regény (plural regények)

  1. novel (work of prose fiction)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative regény regények
accusative regényt regényeket
dative regénynek regényeknek
instrumental regénnyel regényekkel
causal-final regényért regényekért
translative regénnyé regényekké
terminative regényig regényekig
essive-formal regényként regényekként
essive-modal
inessive regényben regényekben
superessive regényen regényeken
adessive regénynél regényeknél
illative regénybe regényekbe
sublative regényre regényekre
allative regényhez regényekhez
elative regényből regényekből
delative regényről regényekről
ablative regénytől regényektől
Possessive forms of regény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. regényem regényeim
2nd person sing. regényed regényeid
3rd person sing. regénye regényei
1st person plural regényünk regényeink
2nd person plural regényetek regényeitek
3rd person plural regényük regényeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6