rinocérosz

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the Latin rhinoceros, from the Ancient Greek ῥινόκερως (rhinókerōs, rhinoceros), coined from ρίς (rís, nose) + κέρας (kéras, horn).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrinot͡seːros]
  • Hyphenation: ri‧no‧cé‧rosz

Noun[edit]

rinocérosz (plural rinocéroszok)

  1. rhinoceros

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rinocérosz rinocéroszok
accusative rinocéroszt rinocéroszokat
dative rinocérosznak rinocéroszoknak
instrumental rinocérosszal rinocéroszokkal
causal-final rinocéroszért rinocéroszokért
translative rinocérosszá rinocéroszokká
terminative rinocéroszig rinocéroszokig
essive-formal rinocéroszként rinocéroszokként
essive-modal
inessive rinocéroszban rinocéroszokban
superessive rinocéroszon rinocéroszokon
adessive rinocérosznál rinocéroszoknál
illative rinocéroszba rinocéroszokba
sublative rinocéroszra rinocéroszokra
allative rinocéroszhoz rinocéroszokhoz
elative rinocéroszból rinocéroszokból
delative rinocéroszról rinocéroszokról
ablative rinocérosztól rinocéroszoktól
Possessive forms of rinocérosz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rinocéroszom rinocéroszaim
2nd person sing. rinocéroszod rinocéroszaid
3rd person sing. rinocérosza rinocéroszai
1st person plural rinocéroszunk rinocéroszaink
2nd person plural rinocéroszotok rinocéroszaitok
3rd person plural rinocéroszuk rinocéroszaik

Synonyms[edit]