rosszindulat

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

rossz +‎ indulat

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrosːindulɒt]
  • Hyphenation: rossz‧in‧du‧lat

Noun[edit]

rosszindulat (plural rosszindulatok)

  1. malice

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rosszindulat rosszindulatok
accusative rosszindulatot rosszindulatokat
dative rosszindulatnak rosszindulatoknak
instrumental rosszindulattal rosszindulatokkal
causal-final rosszindulatért rosszindulatokért
translative rosszindulattá rosszindulatokká
terminative rosszindulatig rosszindulatokig
essive-formal rosszindulatként rosszindulatokként
essive-modal
inessive rosszindulatban rosszindulatokban
superessive rosszindulaton rosszindulatokon
adessive rosszindulatnál rosszindulatoknál
illative rosszindulatba rosszindulatokba
sublative rosszindulatra rosszindulatokra
allative rosszindulathoz rosszindulatokhoz
elative rosszindulatból rosszindulatokból
delative rosszindulatról rosszindulatokról
ablative rosszindulattól rosszindulatoktól
Possessive forms of rosszindulat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rosszindulatom rosszindulataim
2nd person sing. rosszindulatod rosszindulataid
3rd person sing. rosszindulata rosszindulatai
1st person plural rosszindulatunk rosszindulataink
2nd person plural rosszindulatotok rosszindulataitok
3rd person plural rosszindulatuk rosszindulataik

Derived terms[edit]