sáfár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: safar and Safar

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Bavarian Schaffer (manager, bailiff), from schaffen (to create).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃaːfaːr]
  • Hyphenation: sá‧fár

Noun[edit]

sáfár (plural sáfárok)

  1. (literary) manager, intendant, steward

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative sáfár sáfárok
accusative sáfárt sáfárokat
dative sáfárnak sáfároknak
instrumental sáfárral sáfárokkal
causal-final sáfárért sáfárokért
translative sáfárrá sáfárokká
terminative sáfárig sáfárokig
essive-formal sáfárként sáfárokként
essive-modal
inessive sáfárban sáfárokban
superessive sáfáron sáfárokon
adessive sáfárnál sáfároknál
illative sáfárba sáfárokba
sublative sáfárra sáfárokra
allative sáfárhoz sáfárokhoz
elative sáfárból sáfárokból
delative sáfárról sáfárokról
ablative sáfártól sáfároktól
Possessive forms of sáfár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sáfárom sáfárjaim
2nd person sing. sáfárod sáfárjaid
3rd person sing. sáfárja sáfárjai
1st person plural sáfárunk sáfárjaink
2nd person plural sáfárotok sáfárjaitok
3rd person plural sáfárjuk sáfárjaik

Derived terms[edit]