süket

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃykɛt]
  • Hyphenation: sü‧ket

Adjective[edit]

süket (comparative süketebb, superlative legsüketebb)

  1. deaf (unable to hear)
  2. deaf (unwilling to listen or be persuaded)
    • 2008, Olivér Vécsey, A Horthy-család története, Vagabund Kiadó, ISBN 9789639685710, page 163:
      Hitler azonban süket maradt Horthy Miklós érveire. A Führer ekkor már kiadta a parancsot Magyarország megszállására, döntését senki és semmi nem változtathatta meg.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative süket süketek
accusative süketet süketeket
dative süketnek süketeknek
instrumental sükettel süketekkel
causal-final süketért süketekért
translative süketté süketekké
terminative süketig süketekig
essive-formal süketként süketekként
essive-modal
inessive süketben süketekben
superessive süketen süketeken
adessive süketnél süketeknél
illative süketbe süketekbe
sublative süketre süketekre
allative sükethez süketekhez
elative süketből süketekből
delative süketről süketekről
ablative sükettől süketektől

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6