néma

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: nema, NEMA, ñema, -nemą, and ņēma

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language; compare Slovak nemý, Slovene nem (dumb), Common Slavic Proto-Slavic *němъ. Akin to német.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈneːmɒ]
  • Hyphenation: né‧ma

Adjective[edit]

néma (comparative némább, superlative legnémább)

  1. dumb, mute, speechless, silent
  2. silent (part, letter)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative néma némák
accusative némát némákat
dative némának némáknak
instrumental némával némákkal
causal-final némáért némákért
translative némává némákká
terminative némáig némákig
essive-formal némaként némákként
essive-modal
inessive némában némákban
superessive némán némákon
adessive némánál némáknál
illative némába némákba
sublative némára némákra
allative némához némákhoz
elative némából némákból
delative némáról némákról
ablative némától némáktól

Derived terms[edit]

(Expressions):

Noun[edit]

néma (plural némák)

  1. dumb person, mute

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative néma némák
accusative némát némákat
dative némának némáknak
instrumental némával némákkal
causal-final némáért némákért
translative némává némákká
terminative némáig némákig
essive-formal némaként némákként
essive-modal
inessive némában némákban
superessive némán némákon
adessive némánál némáknál
illative némába némákba
sublative némára némákra
allative némához némákhoz
elative némából némákból
delative némáról némákról
ablative némától némáktól
Possessive forms of néma
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. némám némáim
2nd person sing. némád némáid
3rd person sing. némája némái
1st person plural némánk némáink
2nd person plural némátok némáitok
3rd person plural némájuk némáik