sebhely

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

seb +‎ hely

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃɛphɛj]
  • Hyphenation: seb‧hely

Noun[edit]

sebhely ‎(plural sebhelyek)

  1. scar

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sebhely sebhelyek
accusative sebhelyet sebhelyeket
dative sebhelynek sebhelyeknek
instrumental sebhellyel sebhelyekkel
causal-final sebhelyért sebhelyekért
translative sebhellyé sebhelyekké
terminative sebhelyig sebhelyekig
essive-formal sebhelyként sebhelyekként
essive-modal
inessive sebhelyben sebhelyekben
superessive sebhelyen sebhelyeken
adessive sebhelynél sebhelyeknél
illative sebhelybe sebhelyekbe
sublative sebhelyre sebhelyekre
allative sebhelyhez sebhelyekhez
elative sebhelyből sebhelyekből
delative sebhelyről sebhelyekről
ablative sebhelytől sebhelyektől
Possessive forms of sebhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sebhelyem sebhelyeim
2nd person sing. sebhelyed sebhelyeid
3rd person sing. sebhelye sebhelyei
1st person plural sebhelyünk sebhelyeink
2nd person plural sebhelyetek sebhelyeitek
3rd person plural sebhelyük sebhelyeik

Synonyms[edit]

See also[edit]