sorompó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Schrankbaum.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈʃorompoː/
  • Hyphenation: so‧rom‧pó

Noun[edit]

sorompó ‎(plural sorompók)

  1. barrier, gate (rail)

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative sorompó sorompók
accusative sorompót sorompókat
dative sorompónak sorompóknak
instrumental sorompóval sorompókkal
causal-final sorompóért sorompókért
translative sorompóvá sorompókká
terminative sorompóig sorompókig
essive-formal sorompóként sorompókként
essive-modal
inessive sorompóban sorompókban
superessive sorompón sorompókon
adessive sorompónál sorompóknál
illative sorompóba sorompókba
sublative sorompóra sorompókra
allative sorompóhoz sorompókhoz
elative sorompóból sorompókból
delative sorompóról sorompókról
ablative sorompótól sorompóktól
Possessive forms of sorompó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sorompóm sorompóim
2nd person sing. sorompód sorompóid
3rd person sing. sorompója sorompói
1st person plural sorompónk sorompóink
2nd person plural sorompótok sorompóitok
3rd person plural sorompójuk sorompóik