sportszerűtlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

sportszerűtlen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈʃportsɛryːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: sport‧sze‧rűt‧len‧ség

Noun

[edit]

sportszerűtlenség

  1. unsportsmanlike conduct, bad sportsmanship (the state of incivility in sports)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative sportszerűtlenség sportszerűtlenségek
accusative sportszerűtlenséget sportszerűtlenségeket
dative sportszerűtlenségnek sportszerűtlenségeknek
instrumental sportszerűtlenséggel sportszerűtlenségekkel
causal-final sportszerűtlenségért sportszerűtlenségekért
translative sportszerűtlenséggé sportszerűtlenségekké
terminative sportszerűtlenségig sportszerűtlenségekig
essive-formal sportszerűtlenségként sportszerűtlenségekként
essive-modal
inessive sportszerűtlenségben sportszerűtlenségekben
superessive sportszerűtlenségen sportszerűtlenségeken
adessive sportszerűtlenségnél sportszerűtlenségeknél
illative sportszerűtlenségbe sportszerűtlenségekbe
sublative sportszerűtlenségre sportszerűtlenségekre
allative sportszerűtlenséghez sportszerűtlenségekhez
elative sportszerűtlenségből sportszerűtlenségekből
delative sportszerűtlenségről sportszerűtlenségekről
ablative sportszerűtlenségtől sportszerűtlenségektől
non-attributive
possessive - singular
sportszerűtlenségé sportszerűtlenségeké
non-attributive
possessive - plural
sportszerűtlenségéi sportszerűtlenségekéi
Possessive forms of sportszerűtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sportszerűtlenségem sportszerűtlenségeim
2nd person sing. sportszerűtlenséged sportszerűtlenségeid
3rd person sing. sportszerűtlensége sportszerűtlenségei
1st person plural sportszerűtlenségünk sportszerűtlenségeink
2nd person plural sportszerűtlenségetek sportszerűtlenségeitek
3rd person plural sportszerűtlenségük sportszerűtlenségeik