svéd

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: sved, Šved, and Švéd

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃveːd]
  • Hyphenation: svéd

Adjective[edit]

svéd (not comparable)

  1. Swedish (of, from, or relating to Sweden, its people or language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative svéd svédek
accusative svédet svédeket
dative svédnek svédeknek
instrumental svéddel svédekkel
causal-final svédért svédekért
translative svéddé svédekké
terminative svédig svédekig
essive-formal svédként svédekként
essive-modal
inessive svédben svédekben
superessive svéden svédeken
adessive svédnél svédeknél
illative svédbe svédekbe
sublative svédre svédekre
allative svédhez svédekhez
elative svédből svédekből
delative svédről svédekről
ablative svédtől svédektől

Noun[edit]

svéd (plural svédek)

  1. Swede (person)
  2. (singular only) Swedish (language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative svéd svédek
accusative svédet svédeket
dative svédnek svédeknek
instrumental svéddel svédekkel
causal-final svédért svédekért
translative svéddé svédekké
terminative svédig svédekig
essive-formal svédként svédekként
essive-modal svédül
inessive svédben svédekben
superessive svéden svédeken
adessive svédnél svédeknél
illative svédbe svédekbe
sublative svédre svédekre
allative svédhez svédekhez
elative svédből svédekből
delative svédről svédekről
ablative svédtől svédektől
Possessive forms of svéd
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. svédem svédjeim
2nd person sing. svéded svédjeid
3rd person sing. svédje svédjei
1st person plural svédünk svédjeink
2nd person plural svédetek svédjeitek
3rd person plural svédjük svédjeik

Derived terms[edit]