szállítmány

Hungarian

szállít +‎ -mány, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

szállítmány (plural szállítmányok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szállítmány	szállítmányok
accusative	szállítmányt	szállítmányokat
dative	szállítmánynak	szállítmányoknak
instrumental	szállítmánnyal	szállítmányokkal
causal-final	szállítmányért	szállítmányokért
translative	szállítmánnyá	szállítmányokká
terminative	szállítmányig	szállítmányokig
essive-formal	szállítmányként	szállítmányokként
essive-modal	—	—
inessive	szállítmányban	szállítmányokban
superessive	szállítmányon	szállítmányokon
adessive	szállítmánynál	szállítmányoknál
illative	szállítmányba	szállítmányokba
sublative	szállítmányra	szállítmányokra
allative	szállítmányhoz	szállítmányokhoz
elative	szállítmányból	szállítmányokból
delative	szállítmányról	szállítmányokról
ablative	szállítmánytól	szállítmányoktól
non-attributive possessive - singular	szállítmányé	szállítmányoké
non-attributive possessive - plural	szállítmányéi	szállítmányokéi

Possessive forms of szállítmány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szállítmányom	szállítmányaim
2nd person sing.	szállítmányod	szállítmányaid
3rd person sing.	szállítmánya	szállítmányai
1st person plural	szállítmányunk	szállítmányaink
2nd person plural	szállítmányotok	szállítmányaitok
3rd person plural	szállítmányuk	szállítmányaik

^ szállítmány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)