székrekedés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szék +‎ rekedés

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈseːkrɛkɛdeːʃ]
  • Hyphenation: szék‧re‧ke‧dés

Noun[edit]

székrekedés (plural székrekedések)

  1. constipation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative székrekedés székrekedések
accusative székrekedést székrekedéseket
dative székrekedésnek székrekedéseknek
instrumental székrekedéssel székrekedésekkel
causal-final székrekedésért székrekedésekért
translative székrekedéssé székrekedésekké
terminative székrekedésig székrekedésekig
essive-formal székrekedésként székrekedésekként
essive-modal
inessive székrekedésben székrekedésekben
superessive székrekedésen székrekedéseken
adessive székrekedésnél székrekedéseknél
illative székrekedésbe székrekedésekbe
sublative székrekedésre székrekedésekre
allative székrekedéshez székrekedésekhez
elative székrekedésből székrekedésekből
delative székrekedésről székrekedésekről
ablative székrekedéstől székrekedésektől
Possessive forms of székrekedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. székrekedésem székrekedéseim
2nd person sing. székrekedésed székrekedéseid
3rd person sing. székrekedése székrekedései
1st person plural székrekedésünk székrekedéseink
2nd person plural székrekedésetek székrekedéseitek
3rd person plural székrekedésük székrekedéseik