színhely

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szín +‎ hely

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsiːnɦɛj]
  • Hyphenation: szín‧hely
  • Rhymes: -ɛj

Noun

[edit]

színhely (plural színhelyek)

  1. scene, location, locale, stage
    a bűntett színhelyethe crime scene

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative színhely színhelyek
accusative színhelyet színhelyeket
dative színhelynek színhelyeknek
instrumental színhellyel színhelyekkel
causal-final színhelyért színhelyekért
translative színhellyé színhelyekké
terminative színhelyig színhelyekig
essive-formal színhelyként színhelyekként
essive-modal színhelyül
inessive színhelyben színhelyekben
superessive színhelyen színhelyeken
adessive színhelynél színhelyeknél
illative színhelybe színhelyekbe
sublative színhelyre színhelyekre
allative színhelyhez színhelyekhez
elative színhelyből színhelyekből
delative színhelyről színhelyekről
ablative színhelytől színhelyektől
non-attributive
possessive - singular
színhelyé színhelyeké
non-attributive
possessive - plural
színhelyéi színhelyekéi
Possessive forms of színhely
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. színhelyem színhelyeim
2nd person sing. színhelyed színhelyeid
3rd person sing. színhelye színhelyei
1st person plural színhelyünk színhelyeink
2nd person plural színhelyetek színhelyeitek
3rd person plural színhelyük színhelyeik

See also

[edit]

Further reading

[edit]