színtelen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szín +‎ -telen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsiːntɛlɛn]
  • Hyphenation: szín‧te‧len

Adjective[edit]

színtelen (comparative színtelenebb, superlative legszíntelenebb)

  1. colourless (having no colour)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative színtelen színtelenek
accusative színtelent színteleneket
dative színtelennek színteleneknek
instrumental színtelennel színtelenekkel
causal-final színtelenért színtelenekért
translative színtelenné színtelenekké
terminative színtelenig színtelenekig
essive-formal színtelenként színtelenekként
essive-modal színtelenül
inessive színtelenben színtelenekben
superessive színtelenen színteleneken
adessive színtelennél színteleneknél
illative színtelenbe színtelenekbe
sublative színtelenre színtelenekre
allative színtelenhez színtelenekhez
elative színtelenből színtelenekből
delative színtelenről színtelenekről
ablative színtelentől színtelenektől