színtelenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

színtelen (colourless) +‎ -ség (-ness, noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsiːntɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: szín‧te‧len‧ség

Noun[edit]

színtelenség

  1. colourlessness (UK), colorlessness (US)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative színtelenség színtelenségek
accusative színtelenséget színtelenségeket
dative színtelenségnek színtelenségeknek
instrumental színtelenséggel színtelenségekkel
causal-final színtelenségért színtelenségekért
translative színtelenséggé színtelenségekké
terminative színtelenségig színtelenségekig
essive-formal színtelenségként színtelenségekként
essive-modal
inessive színtelenségben színtelenségekben
superessive színtelenségen színtelenségeken
adessive színtelenségnél színtelenségeknél
illative színtelenségbe színtelenségekbe
sublative színtelenségre színtelenségekre
allative színtelenséghez színtelenségekhez
elative színtelenségből színtelenségekből
delative színtelenségről színtelenségekről
ablative színtelenségtől színtelenségektől
Possessive forms of színtelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. színtelenségem színtelenségeim
2nd person sing. színtelenséged színtelenségeid
3rd person sing. színtelensége színtelenségei
1st person plural színtelenségünk színtelenségeink
2nd person plural színtelenségetek színtelenségeitek
3rd person plural színtelenségük színtelenségeik