szívélyes

Hungarian[edit]

From the archaic szívély (“good temperament, mood”) +‎ -es. First attested in 1842.^[1]

szívélyes (comparative szívélyesebb, superlative legszívélyesebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szívélyes	szívélyesek
accusative	szívélyeset	szívélyeseket
dative	szívélyesnek	szívélyeseknek
instrumental	szívélyessel	szívélyesekkel
causal-final	szívélyesért	szívélyesekért
translative	szívélyessé	szívélyesekké
terminative	szívélyesig	szívélyesekig
essive-formal	szívélyesként	szívélyesekként
essive-modal	—	—
inessive	szívélyesben	szívélyesekben
superessive	szívélyesen	szívélyeseken
adessive	szívélyesnél	szívélyeseknél
illative	szívélyesbe	szívélyesekbe
sublative	szívélyesre	szívélyesekre
allative	szívélyeshez	szívélyesekhez
elative	szívélyesből	szívélyesekből
delative	szívélyesről	szívélyesekről
ablative	szívélyestől	szívélyesektől
non-attributive possessive - singular	szívélyesé	szívélyeseké
non-attributive possessive - plural	szívélyeséi	szívélyesekéi

^ szívélyes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)