szóbeli

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szó +‎ -beli

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsoːbɛli]
  • Hyphenation: szó‧be‧li

Adjective[edit]

szóbeli (not comparable)

  1. oral (spoken rather than written)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szóbeli szóbeliek
accusative szóbelit szóbelieket
dative szóbelinek szóbelieknek
instrumental szóbelivel szóbeliekkel
causal-final szóbeliért szóbeliekért
translative szóbelivé szóbeliekké
terminative szóbeliig szóbeliekig
essive-formal szóbeliként szóbeliekként
essive-modal
inessive szóbeliben szóbeliekben
superessive szóbelin szóbelieken
adessive szóbelinél szóbelieknél
illative szóbelibe szóbeliekbe
sublative szóbelire szóbeliekre
allative szóbelihez szóbeliekhez
elative szóbeliből szóbeliekből
delative szóbeliről szóbeliekről
ablative szóbelitől szóbeliektől

Noun[edit]

szóbeli

  1. oral (a spoken test or examination)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szóbeli szóbelik
accusative szóbelit szóbeliket
dative szóbelinek szóbeliknek
instrumental szóbelivel szóbelikkel
causal-final szóbeliért szóbelikért
translative szóbelivé szóbelikké
terminative szóbeliig szóbelikig
essive-formal szóbeliként szóbelikként
essive-modal
inessive szóbeliben szóbelikben
superessive szóbelin szóbeliken
adessive szóbelinél szóbeliknél
illative szóbelibe szóbelikbe
sublative szóbelire szóbelikre
allative szóbelihez szóbelikhez
elative szóbeliből szóbelikből
delative szóbeliről szóbelikről
ablative szóbelitől szóbeliktől
Possessive forms of szóbeli
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szóbelim szóbelijeim
2nd person sing. szóbelid szóbelijeid
3rd person sing. szóbelije szóbelijei
1st person plural szóbelink szóbelijeink
2nd person plural szóbelitek szóbelijeitek
3rd person plural szóbelijük szóbelijeik