szónok

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szó ‎(word) +‎ -nok, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsoːnok]
  • Hyphenation: szó‧nok

Noun[edit]

szónok ‎(plural szónokok)

  1. speaker, orator, rhetor

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative szónok szónokok
accusative szónokot szónokokat
dative szónoknak szónokoknak
instrumental szónokkal szónokokkal
causal-final szónokért szónokokért
translative szónokká szónokokká
terminative szónokig szónokokig
essive-formal szónokként szónokokként
essive-modal
inessive szónokban szónokokban
superessive szónokon szónokokon
adessive szónoknál szónokoknál
illative szónokba szónokokba
sublative szónokra szónokokra
allative szónokhoz szónokokhoz
elative szónokból szónokokból
delative szónokról szónokokról
ablative szónoktól szónokoktól
Possessive forms of szónok
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szónokom szónokaim
2nd person sing. szónokod szónokaid
3rd person sing. szónoka szónokai
1st person plural szónokunk szónokaink
2nd person plural szónokotok szónokaitok
3rd person plural szónokuk szónokaik

Derived terms[edit]