szórend
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From szó (“word”) + rend (“order”).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szórend (plural szórendek)
- (grammar) word order (the ordering of the syntactic constituents of a language)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szórend | szórendek |
| accusative | szórendet | szórendeket |
| dative | szórendnek | szórendeknek |
| instrumental | szórenddel | szórendekkel |
| causal-final | szórendért | szórendekért |
| translative | szórenddé | szórendekké |
| terminative | szórendig | szórendekig |
| essive-formal | szórendként | szórendekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szórendben | szórendekben |
| superessive | szórenden | szórendeken |
| adessive | szórendnél | szórendeknél |
| illative | szórendbe | szórendekbe |
| sublative | szórendre | szórendekre |
| allative | szórendhez | szórendekhez |
| elative | szórendből | szórendekből |
| delative | szórendről | szórendekről |
| ablative | szórendtől | szórendektől |
| non-attributive possessive - singular |
szórendé | szórendeké |
| non-attributive possessive - plural |
szórendéi | szórendekéi |
| Possessive forms of szórend | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szórendem | szórendjeim |
| 2nd person sing. | szórended | szórendjeid |
| 3rd person sing. | szórendje | szórendjei |
| 1st person plural | szórendünk | szórendjeink |
| 2nd person plural | szórendetek | szórendjeitek |
| 3rd person plural | szórendjük | szórendjeik |
Further reading
[edit]- szórend in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN