szórend

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From szó (word) +‎ rend (order).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsoːrɛnd]
  • Hyphenation: szó‧rend
  • Rhymes: -ɛnd

Noun

[edit]

szórend (plural szórendek)

  1. (grammar) word order (the ordering of the syntactic constituents of a language)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szórend szórendek
accusative szórendet szórendeket
dative szórendnek szórendeknek
instrumental szórenddel szórendekkel
causal-final szórendért szórendekért
translative szórenddé szórendekké
terminative szórendig szórendekig
essive-formal szórendként szórendekként
essive-modal
inessive szórendben szórendekben
superessive szórenden szórendeken
adessive szórendnél szórendeknél
illative szórendbe szórendekbe
sublative szórendre szórendekre
allative szórendhez szórendekhez
elative szórendből szórendekből
delative szórendről szórendekről
ablative szórendtől szórendektől
non-attributive
possessive - singular
szórendé szórendeké
non-attributive
possessive - plural
szórendéi szórendekéi
Possessive forms of szórend
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szórendem szórendjeim
2nd person sing. szórended szórendjeid
3rd person sing. szórendje szórendjei
1st person plural szórendünk szórendjeink
2nd person plural szórendetek szórendjeitek
3rd person plural szórendjük szórendjeik

Further reading

[edit]
  • szórend in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN