szószaporítás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:

Wikipedia hu

Etymology[edit]

szó ‎(word) +‎ szaporítás ‎(increase)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsoːsɒporiːtaːʃ]
  • Hyphenation: szó‧sza‧po‧rí‧tás

Noun[edit]

szószaporítás ‎(plural szószaporítások)

  1. pleonasm

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szószaporítás szószaporítások
accusative szószaporítást szószaporításokat
dative szószaporításnak szószaporításoknak
instrumental szószaporítással szószaporításokkal
causal-final szószaporításért szószaporításokért
translative szószaporítássá szószaporításokká
terminative szószaporításig szószaporításokig
essive-formal szószaporításként szószaporításokként
essive-modal
inessive szószaporításban szószaporításokban
superessive szószaporításon szószaporításokon
adessive szószaporításnál szószaporításoknál
illative szószaporításba szószaporításokba
sublative szószaporításra szószaporításokra
allative szószaporításhoz szószaporításokhoz
elative szószaporításból szószaporításokból
delative szószaporításról szószaporításokról
ablative szószaporítástól szószaporításoktól
Possessive forms of szószaporítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szószaporításom szószaporításaim
2nd person sing. szószaporításod szószaporításaid
3rd person sing. szószaporítása szószaporításai
1st person plural szószaporításunk szószaporításaink
2nd person plural szószaporításotok szószaporításaitok
3rd person plural szószaporításuk szószaporításaik

Synonyms[edit]