szömörcsög

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Alternative forms[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, from Proto-Slavic *smъrčьkъ. Compare Serbo-Croatian smŕčak, Russian сморчок (smorčok).[1][2]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsømørt͡ʃøɡ]
  • Hyphenation: szö‧mör‧csög
  • Rhymes: -øɡ

Noun[edit]

szömörcsög (plural szömörcsögök)

  1. (mycology) stinkhorn

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szömörcsög szömörcsögök
accusative szömörcsögöt szömörcsögöket
dative szömörcsögnek szömörcsögöknek
instrumental szömörcsöggel szömörcsögökkel
causal-final szömörcsögért szömörcsögökért
translative szömörcsöggé szömörcsögökké
terminative szömörcsögig szömörcsögökig
essive-formal szömörcsögként szömörcsögökként
essive-modal
inessive szömörcsögben szömörcsögökben
superessive szömörcsögön szömörcsögökön
adessive szömörcsögnél szömörcsögöknél
illative szömörcsögbe szömörcsögökbe
sublative szömörcsögre szömörcsögökre
allative szömörcsöghöz szömörcsögökhöz
elative szömörcsögből szömörcsögökből
delative szömörcsögről szömörcsögökről
ablative szömörcsögtől szömörcsögöktől
non-attributive
possessive - singular
szömörcsögé szömörcsögöké
non-attributive
possessive - plural
szömörcsögéi szömörcsögökéi
Possessive forms of szömörcsög
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szömörcsögöm szömörcsögeim
2nd person sing. szömörcsögöd szömörcsögeid
3rd person sing. szömörcsöge szömörcsögei
1st person plural szömörcsögünk szömörcsögeink
2nd person plural szömörcsögötök szömörcsögeitek
3rd person plural szömörcsögük szömörcsögeik

Derived terms[edit]

Compound words
Expressions

References[edit]

  1. ^ szömörcsök in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
  2. ^ szömörcsög in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading[edit]