szükségem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szükség (need) +‎ -em (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsykʃeːɡɛm]
  • Hyphenation: szük‧sé‧gem

Noun

[edit]

szükségem

  1. first-person singular single-possession possessive of szükség
    Orvosra van szükségem.I need a doctor.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szükségem
accusative szükségemet
dative szükségemnek
instrumental szükségemmel
causal-final szükségemért
translative szükségemmé
terminative szükségemig
essive-formal szükségemként
essive-modal szükségemül
inessive szükségemben
superessive szükségemen
adessive szükségemnél
illative szükségembe
sublative szükségemre
allative szükségemhez
elative szükségemből
delative szükségemről
ablative szükségemtől
non-attributive
possessive - singular
szükségemé
non-attributive
possessive - plural
szükségeméi

Derived terms

[edit]
Phrases

See also

[edit]