szabi

See also: Szabi

Hungarian

Etymology

Clipping and -i diminutive of szabadság (“vacation”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒbi]
• Hyphenation: sza‧bi

Noun

szabi (plural szabik)

1. (colloquial) vacay, holiday, vacation (a stretch of leisure time away from work or duty and devoted to rest or pleasure)

   Szabin vagyok. ― I’m on vacay.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szabi	szabik
accusative	szabit	szabikat
dative	szabinak	szabiknak
instrumental	szabival	szabikkal
causal-final	szabiért	szabikért
translative	szabivá	szabikká
terminative	szabiig	szabikig
essive-formal	szabiként	szabikként
essive-modal	—	—
inessive	szabiban	szabikban
superessive	szabin	szabikon
adessive	szabinál	szabiknál
illative	szabiba	szabikba
sublative	szabira	szabikra
allative	szabihoz	szabikhoz
elative	szabiból	szabikból
delative	szabiról	szabikról
ablative	szabitól	szabiktól
non-attributive possessive - singular	szabié	szabiké
non-attributive possessive - plural	szabiéi	szabikéi

Possessive forms of szabi
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szabim	szabijaim (or szabiim)
2nd person sing.	szabid	szabijaid (or szabiid)
3rd person sing.	szabija	szabijai (or szabii)
1st person plural	szabink	szabijaink (or szabiink)
2nd person plural	szabitok	szabijaitok (or szabiitok)
3rd person plural	szabijuk	szabijaik (or szabiik)