szadista

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German Sadist, from French sadiste,[1] from the writings of the Marquis de Sade. With the suffix -ista.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɒdiʃtɒ]
  • Hyphenation: sza‧dis‧ta
  • Rhymes: -tɒ

Noun

[edit]

szadista (plural szadisták)

  1. sadist

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szadista szadisták
accusative szadistát szadistákat
dative szadistának szadistáknak
instrumental szadistával szadistákkal
causal-final szadistáért szadistákért
translative szadistává szadistákká
terminative szadistáig szadistákig
essive-formal szadistaként szadistákként
essive-modal
inessive szadistában szadistákban
superessive szadistán szadistákon
adessive szadistánál szadistáknál
illative szadistába szadistákba
sublative szadistára szadistákra
allative szadistához szadistákhoz
elative szadistából szadistákból
delative szadistáról szadistákról
ablative szadistától szadistáktól
non-attributive
possessive - singular
szadistáé szadistáké
non-attributive
possessive - plural
szadistáéi szadistákéi
Possessive forms of szadista
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szadistám szadistáim
2nd person sing. szadistád szadistáid
3rd person sing. szadistája szadistái
1st person plural szadistánk szadistáink
2nd person plural szadistátok szadistáitok
3rd person plural szadistájuk szadistáik

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • szadista in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN