szakállú

Hungarian

Etymology

szakáll (“beard”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒkaːlːuː]
• Hyphenation: sza‧kál‧lú

Adjective

szakállú (not comparable)

1. -bearded, with a …… beard (having a specific kind of beard)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szakállú	szakállúak
accusative	szakállút	szakállúakat
dative	szakállúnak	szakállúaknak
instrumental	szakállúval	szakállúakkal
causal-final	szakállúért	szakállúakért
translative	szakállúvá	szakállúakká
terminative	szakállúig	szakállúakig
essive-formal	szakállúként	szakállúakként
essive-modal	—	—
inessive	szakállúban	szakállúakban
superessive	szakállún	szakállúakon
adessive	szakállúnál	szakállúaknál
illative	szakállúba	szakállúakba
sublative	szakállúra	szakállúakra
allative	szakállúhoz	szakállúakhoz
elative	szakállúból	szakállúakból
delative	szakállúról	szakállúakról
ablative	szakállútól	szakállúaktól
non-attributive possessive - singular	szakállúé	szakállúaké
non-attributive possessive - plural	szakállúéi	szakállúakéi

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú