szakterület

Hungarian

Etymology

szak +‎ terület

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒktɛrylɛt]
• Hyphenation: szak‧te‧rü‧let

Noun

szakterület (plural szakterületek)

1. field of study, speciality

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szakterület	szakterületek
accusative	szakterületet	szakterületeket
dative	szakterületnek	szakterületeknek
instrumental	szakterülettel	szakterületekkel
causal-final	szakterületért	szakterületekért
translative	szakterületté	szakterületekké
terminative	szakterületig	szakterületekig
essive-formal	szakterületként	szakterületekként
essive-modal	—	—
inessive	szakterületben	szakterületekben
superessive	szakterületen	szakterületeken
adessive	szakterületnél	szakterületeknél
illative	szakterületbe	szakterületekbe
sublative	szakterületre	szakterületekre
allative	szakterülethez	szakterületekhez
elative	szakterületből	szakterületekből
delative	szakterületről	szakterületekről
ablative	szakterülettől	szakterületektől
non-attributive possessive - singular	szakterületé	szakterületeké
non-attributive possessive - plural	szakterületéi	szakterületekéi

Possessive forms of szakterület
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szakterületem	szakterületeim
2nd person sing.	szakterületed	szakterületeid
3rd person sing.	szakterülete	szakterületei
1st person plural	szakterületünk	szakterületeink
2nd person plural	szakterületetek	szakterületeitek
3rd person plural	szakterületük	szakterületeik

Further reading

• szakterület in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN