szamár
Hungarian
Etymology
Borrowed from a Northern Italian dialectal word. Compare Italian somaro (“donkey”).[1]
Pronunciation
Noun
szamár (plural szamarak)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szamár | szamarak |
| accusative | szamarat | szamarakat |
| dative | szamárnak | szamaraknak |
| instrumental | szamárral | szamarakkal |
| causal-final | szamárért | szamarakért |
| translative | szamárrá | szamarakká |
| terminative | szamárig | szamarakig |
| essive-formal | szamárként | szamarakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szamárban | szamarakban |
| superessive | szamáron | szamarakon |
| adessive | szamárnál | szamaraknál |
| illative | szamárba | szamarakba |
| sublative | szamárra | szamarakra |
| allative | szamárhoz | szamarakhoz |
| elative | szamárból | szamarakból |
| delative | szamárról | szamarakról |
| ablative | szamártól | szamaraktól |
| non-attributive possessive - singular |
szamáré | szamaraké |
| non-attributive possessive - plural |
szamáréi | szamarakéi |
| Possessive forms of szamár | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szamaram | szamaraim |
| 2nd person sing. | szamarad | szamaraid |
| 3rd person sing. | szamara | szamarai |
| 1st person plural | szamarunk | szamaraink |
| 2nd person plural | szamaratok | szamaraitok |
| 3rd person plural | szamaruk | szamaraik |
Derived terms
(Compound words):
(Expressions):
References
- ^ szamár in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)