szenvtelenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szenvtelen +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛɱftɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: szenv‧te‧len‧ség

Noun[edit]

szenvtelenség

  1. detachment, impassiveness, passionlessness, emotionlessness

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szenvtelenség szenvtelenségek
accusative szenvtelenséget szenvtelenségeket
dative szenvtelenségnek szenvtelenségeknek
instrumental szenvtelenséggel szenvtelenségekkel
causal-final szenvtelenségért szenvtelenségekért
translative szenvtelenséggé szenvtelenségekké
terminative szenvtelenségig szenvtelenségekig
essive-formal szenvtelenségként szenvtelenségekként
essive-modal
inessive szenvtelenségben szenvtelenségekben
superessive szenvtelenségen szenvtelenségeken
adessive szenvtelenségnél szenvtelenségeknél
illative szenvtelenségbe szenvtelenségekbe
sublative szenvtelenségre szenvtelenségekre
allative szenvtelenséghez szenvtelenségekhez
elative szenvtelenségből szenvtelenségekből
delative szenvtelenségről szenvtelenségekről
ablative szenvtelenségtől szenvtelenségektől
Possessive forms of szenvtelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szenvtelenségem szenvtelenségeim
2nd person sing. szenvtelenséged szenvtelenségeid
3rd person sing. szenvtelensége szenvtelenségei
1st person plural szenvtelenségünk szenvtelenségeink
2nd person plural szenvtelenségetek szenvtelenségeitek
3rd person plural szenvtelenségük szenvtelenségeik