szerencsés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szerencse +‎ -s

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːʃ]
  • Hyphenation: sze‧ren‧csés

Adjective[edit]

szerencsés (comparative szerencsésebb, superlative legszerencsésebb)

  1. lucky, fortunate
  2. opportune, convenient

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencsés szerencsések
accusative szerencséset szerencséseket
dative szerencsésnek szerencséseknek
instrumental szerencséssel szerencsésekkel
causal-final szerencsésért szerencsésekért
translative szerencséssé szerencsésekké
terminative szerencsésig szerencsésekig
essive-formal szerencsésként szerencsésekként
essive-modal
inessive szerencsésben szerencsésekben
superessive szerencsésen szerencséseken
adessive szerencsésnél szerencséseknél
illative szerencsésbe szerencsésekbe
sublative szerencsésre szerencsésekre
allative szerencséshez szerencsésekhez
elative szerencsésből szerencsésekből
delative szerencsésről szerencsésekről
ablative szerencséstől szerencsésektől

Derived terms[edit]