szerencsétlen

Hungarian

Etymology

szerencse (“luck”) +‎ -tlen (“-less”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːtlɛn]
• Hyphenation: sze‧ren‧csét‧len

Adjective

szerencsétlen (comparative szerencsétlenebb, superlative legszerencsétlenebb)

1. unlucky, unfortunate

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerencsétlen	szerencsétlenek
accusative	szerencsétlent	szerencsétleneket
dative	szerencsétlennek	szerencsétleneknek
instrumental	szerencsétlennel	szerencsétlenekkel
causal-final	szerencsétlenért	szerencsétlenekért
translative	szerencsétlenné	szerencsétlenekké
terminative	szerencsétlenig	szerencsétlenekig
essive-formal	szerencsétlenként	szerencsétlenekként
essive-modal	szerencsétlenül	—
inessive	szerencsétlenben	szerencsétlenekben
superessive	szerencsétlenen	szerencsétleneken
adessive	szerencsétlennél	szerencsétleneknél
illative	szerencsétlenbe	szerencsétlenekbe
sublative	szerencsétlenre	szerencsétlenekre
allative	szerencsétlenhez	szerencsétlenekhez
elative	szerencsétlenből	szerencsétlenekből
delative	szerencsétlenről	szerencsétlenekről
ablative	szerencsétlentől	szerencsétlenektől
non-attributive possessive - singular	szerencsétlené	szerencsétleneké
non-attributive possessive - plural	szerencsétlenéi	szerencsétlenekéi

Derived terms

• szerencsétlenkedik
• szerencsétlenség