szerencsétlenség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szerencsétlen ‎(luckless) +‎ -ség ‎(-ness)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːtlɛnʃeːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: sze‧ren‧csét‧len‧ség

Noun[edit]

szerencsétlenség ‎(plural szerencsétlenségek)

  1. misfortune, disaster, catastrophe

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencsétlenség szerencsétlenségek
accusative szerencsétlenséget szerencsétlenségeket
dative szerencsétlenségnek szerencsétlenségeknek
instrumental szerencsétlenséggel szerencsétlenségekkel
causal-final szerencsétlenségért szerencsétlenségekért
translative szerencsétlenséggé szerencsétlenségekké
terminative szerencsétlenségig szerencsétlenségekig
essive-formal szerencsétlenségként szerencsétlenségekként
essive-modal
inessive szerencsétlenségben szerencsétlenségekben
superessive szerencsétlenségen szerencsétlenségeken
adessive szerencsétlenségnél szerencsétlenségeknél
illative szerencsétlenségbe szerencsétlenségekbe
sublative szerencsétlenségre szerencsétlenségekre
allative szerencsétlenséghez szerencsétlenségekhez
elative szerencsétlenségből szerencsétlenségekből
delative szerencsétlenségről szerencsétlenségekről
ablative szerencsétlenségtől szerencsétlenségektől
Possessive forms of szerencsétlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerencsétlenségem szerencsétlenségeim
2nd person sing. szerencsétlenséged szerencsétlenségeid
3rd person sing. szerencsétlensége szerencsétlenségei
1st person plural szerencsétlenségünk szerencsétlenségeink
2nd person plural szerencsétlenségetek szerencsétlenségeitek
3rd person plural szerencsétlenségük szerencsétlenségeik

Derived terms[edit]

See also[edit]