szerkesztő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szerkeszt +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛrkɛstøː]
  • Hyphenation: szer‧kesz‧tő
  • Rhymes: -tøː

Participle[edit]

szerkesztő

  1. present participle of szerkeszt

Noun[edit]

szerkesztő (plural szerkesztők)

  1. editor (person who edits)
  2. (computing) linker (a program that takes one or more object files and combines them into a single executable)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szerkesztő szerkesztők
accusative szerkesztőt szerkesztőket
dative szerkesztőnek szerkesztőknek
instrumental szerkesztővel szerkesztőkkel
causal-final szerkesztőért szerkesztőkért
translative szerkesztővé szerkesztőkké
terminative szerkesztőig szerkesztőkig
essive-formal szerkesztőként szerkesztőkként
essive-modal
inessive szerkesztőben szerkesztőkben
superessive szerkesztőn szerkesztőkön
adessive szerkesztőnél szerkesztőknél
illative szerkesztőbe szerkesztőkbe
sublative szerkesztőre szerkesztőkre
allative szerkesztőhöz szerkesztőkhöz
elative szerkesztőből szerkesztőkből
delative szerkesztőről szerkesztőkről
ablative szerkesztőtől szerkesztőktől
non-attributive
possessive - singular
szerkesztőé szerkesztőké
non-attributive
possessive - plural
szerkesztőéi szerkesztőkéi
Possessive forms of szerkesztő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerkesztőm szerkesztőim
2nd person sing. szerkesztőd szerkesztőid
3rd person sing. szerkesztője szerkesztői
1st person plural szerkesztőnk szerkesztőink
2nd person plural szerkesztőtök szerkesztőitek
3rd person plural szerkesztőjük szerkesztőik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • szerkesztő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.