szerzetes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szerzet +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛrzɛtɛʃ]
  • Hyphenation: szer‧ze‧tes

Noun[edit]

szerzetes ‎(plural szerzetesek)

  1. monk (male member of monastic order)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerzetes szerzetesek
accusative szerzetest szerzeteseket
dative szerzetesnek szerzeteseknek
instrumental szerzetessel szerzetesekkel
causal-final szerzetesért szerzetesekért
translative szerzetessé szerzetesekké
terminative szerzetesig szerzetesekig
essive-formal szerzetesként szerzetesekként
essive-modal
inessive szerzetesben szerzetesekben
superessive szerzetesen szerzeteseken
adessive szerzetesnél szerzeteseknél
illative szerzetesbe szerzetesekbe
sublative szerzetesre szerzetesekre
allative szerzeteshez szerzetesekhez
elative szerzetesből szerzetesekből
delative szerzetesről szerzetesekről
ablative szerzetestől szerzetesektől
Possessive forms of szerzetes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerzetesem szerzeteseim
2nd person sing. szerzetesed szerzeteseid
3rd person sing. szerzetese szerzetesei
1st person plural szerzetesünk szerzeteseink
2nd person plural szerzetesetek szerzeteseitek
3rd person plural szerzetesük szerzeteseik

Derived terms[edit]

(Compound words):