szigor

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

First attested in 1808. Back-formation from szigorodik. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsiɡor]
  • Hyphenation: szi‧gor

Noun[edit]

szigor (plural szigorok)

  1. rigor, austerity, strictness

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szigor szigorok
accusative szigort szigorokat
dative szigornak szigoroknak
instrumental szigorral szigorokkal
causal-final szigorért szigorokért
translative szigorrá szigorokká
terminative szigorig szigorokig
essive-formal szigorként szigorokként
essive-modal
inessive szigorban szigorokban
superessive szigoron szigorokon
adessive szigornál szigoroknál
illative szigorba szigorokba
sublative szigorra szigorokra
allative szigorhoz szigorokhoz
elative szigorból szigorokból
delative szigorról szigorokról
ablative szigortól szigoroktól
Possessive forms of szigor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szigorom szigoraim
2nd person sing. szigorod szigoraid
3rd person sing. szigora szigorai
1st person plural szigorunk szigoraink
2nd person plural szigorotok szigoraitok
3rd person plural szigoruk szigoraik

Derived terms[edit]

Related terms[edit]

References[edit]