szoprán

Hungarian

Etymology

From German Sopran, from Italian soprano, from Late Latin superanus, adjective from preposition super (“above”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsopraːn]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: szop‧rán
• Rhymes: -aːn

Noun

szoprán (plural szopránok)

1. soprano

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szoprán	szopránok
accusative	szopránt	szopránokat
dative	szopránnak	szopránoknak
instrumental	szopránnal	szopránokkal
causal-final	szopránért	szopránokért
translative	szopránná	szopránokká
terminative	szopránig	szopránokig
essive-formal	szopránként	szopránokként
essive-modal	—	—
inessive	szopránban	szopránokban
superessive	szopránon	szopránokon
adessive	szopránnál	szopránoknál
illative	szopránba	szopránokba
sublative	szopránra	szopránokra
allative	szopránhoz	szopránokhoz
elative	szopránból	szopránokból
delative	szopránról	szopránokról
ablative	szoprántól	szopránoktól
non-attributive possessive - singular	szopráné	szopránoké
non-attributive possessive - plural	szopránéi	szopránokéi

Possessive forms of szoprán
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szopránom	szopránjaim
2nd person sing.	szopránod	szopránjaid
3rd person sing.	szopránja	szopránjai
1st person plural	szopránunk	szopránjaink
2nd person plural	szopránotok	szopránjaitok
3rd person plural	szopránjuk	szopránjaik

Further reading

• szoprán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN