tényező

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the noun tény.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈteːɲɛzøː]
  • Hyphenation: té‧nye‧ző

Noun[edit]

tényező ‎(plural tényezők)

  1. factor (integral part)
  2. (mathematics) factor

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative tényező tényezők
accusative tényezőt tényezőket
dative tényezőnek tényezőknek
instrumental tényezővel tényezőkkel
causal-final tényezőért tényezőkért
translative tényezővé tényezőkké
terminative tényezőig tényezőkig
essive-formal tényezőként tényezőkként
essive-modal
inessive tényezőben tényezőkben
superessive tényezőn tényezőkön
adessive tényezőnél tényezőknél
illative tényezőbe tényezőkbe
sublative tényezőre tényezőkre
allative tényezőhöz tényezőkhöz
elative tényezőből tényezőkből
delative tényezőről tényezőkről
ablative tényezőtől tényezőktől
Possessive forms of tényező
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tényezőm tényezőim
2nd person sing. tényeződ tényezőid
3rd person sing. tényezője tényezői
1st person plural tényezőnk tényezőink
2nd person plural tényezőtök tényezőitek
3rd person plural tényezőjük tényezőik

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2