térd

Hungarian

Etymology

From a Turkic language. Compare Chuvash чӗр (čĕr), Crimean Tatar tiz, Turkish diz (“knee”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈteːrd]
• Hyphenation: térd

Noun

térd (plural térdek)

1. knee

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	térd	térdek
accusative	térdet	térdeket
dative	térdnek	térdeknek
instrumental	térddel	térdekkel
causal-final	térdért	térdekért
translative	térddé	térdekké
terminative	térdig	térdekig
essive-formal	térdként	térdekként
essive-modal	—	—
inessive	térdben	térdekben
superessive	térden	térdeken
adessive	térdnél	térdeknél
illative	térdbe	térdekbe
sublative	térdre	térdekre
allative	térdhez	térdekhez
elative	térdből	térdekből
delative	térdről	térdekről
ablative	térdtől	térdektől
non-attributive possessive - singular	térdé	térdeké
non-attributive possessive - plural	térdéi	térdekéi

Possessive forms of térd
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	térdem	térdeim
2nd person sing.	térded	térdeid
3rd person sing.	térde	térdei
1st person plural	térdünk	térdeink
2nd person plural	térdetek	térdeitek
3rd person plural	térdük	térdeik

Derived terms

• térdel
• térdű

(Compound words):

• térdkalács
• térdreflex
• térdszalag
• térdzokni