törmelék

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From tör (to break) +‎ -elék

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtørmɛleːk]
  • Hyphenation: tör‧me‧lék

Noun[edit]

törmelék (plural törmelékek)

  1. debris, rubble

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative törmelék törmelékek
accusative törmeléket törmelékeket
dative törmeléknek törmelékeknek
instrumental törmelékkel törmelékekkel
causal-final törmelékért törmelékekért
translative törmelékké törmelékekké
terminative törmelékig törmelékekig
essive-formal törmelékként törmelékekként
essive-modal
inessive törmelékben törmelékekben
superessive törmeléken törmelékeken
adessive törmeléknél törmelékeknél
illative törmelékbe törmelékekbe
sublative törmelékre törmelékekre
allative törmelékhez törmelékekhez
elative törmelékből törmelékekből
delative törmelékről törmelékekről
ablative törmeléktől törmelékektől
Possessive forms of törmelék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törmelékem törmelékeim
2nd person sing. törmeléked törmelékeid
3rd person sing. törmeléke törmelékei
1st person plural törmelékünk törmelékeink
2nd person plural törmeléketek törmelékeitek
3rd person plural törmelékük törmelékeik