tör

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: tőr, Tor, TOR, -tor, and tor

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Unknown origin. [1]

Pronunciation[edit]

Verb[edit]

tör

  1. (transitive) to break

Conjugation[edit]

Derived terms[edit]

(With verbal prefixes):

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6