tört

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: tort, -tort, and to'rt

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtørt]
  • Hyphenation: tört

Etymology 1[edit]

From the first element of the compound word törtszám (fraction). [1]

Noun[edit]

tört (plural törtek)

  1. (mathematics) fraction
Declension[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tört törtek
accusative törtet törteket
dative törtnek törteknek
instrumental törttel törtekkel
causal-final törtért törtekért
translative törtté törtekké
terminative törtig törtekig
essive-formal törtként törtekként
essive-modal
inessive törtben törtekben
superessive törtön törteken
adessive törtnél törteknél
illative törtbe törtekbe
sublative törtre törtekre
allative törthöz törtekhez
elative törtből törtekből
delative törtről törtekről
ablative törttől törtektől
Possessive forms of tört
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törtem törtjem
2nd person sing. törted törtjed
3rd person sing. törtje törtje
1st person plural törtünk törtjenk
2nd person plural törtetek törtjetek
3rd person plural törtjük törtjek

Etymology 2[edit]

tör +‎ -t

Adjective[edit]

tört (not comparable)

  1. broken
Declension[edit]

This adjective needs an inflection-table template.

Verb[edit]

tört

  1. past participle of tör
  2. third-person singular indicative past indefinite of tör

References[edit]