törő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Törö, törö, toro, Toro, toró, Toró, and tōrō

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtørøː]
  • Hyphenation: tö‧rő
  • Rhymes: -røː

Etymology 1

[edit]

tör (to break, to cause to break, transitive) +‎ (present-participle suffix)

Participle

[edit]

törő

  1. present participle of tör: breaking, pounding, cracking
Declension
[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative törő törők
accusative törőt törőket
dative törőnek törőknek
instrumental törővel törőkkel
causal-final törőért törőkért
translative törővé törőkké
terminative törőig törőkig
essive-formal törőként törőkként
essive-modal
inessive törőben törőkben
superessive törőn törőkön
adessive törőnél törőknél
illative törőbe törőkbe
sublative törőre törőkre
allative törőhöz törőkhöz
elative törőből törőkből
delative törőről törőkről
ablative törőtől törőktől
non-attributive
possessive - singular
törőé törőké
non-attributive
possessive - plural
törőéi törőkéi
Derived terms
[edit]

Noun

[edit]

törő (plural törők)

  1. pestle, pounder, cracker (nut)
Declension
[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative törő törők
accusative törőt törőket
dative törőnek törőknek
instrumental törővel törőkkel
causal-final törőért törőkért
translative törővé törőkké
terminative törőig törőkig
essive-formal törőként törőkként
essive-modal
inessive törőben törőkben
superessive törőn törőkön
adessive törőnél törőknél
illative törőbe törőkbe
sublative törőre törőkre
allative törőhöz törőkhöz
elative törőből törőkből
delative törőről törőkről
ablative törőtől törőktől
non-attributive
possessive - singular
törőé törőké
non-attributive
possessive - plural
törőéi törőkéi
Possessive forms of törő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törőm törőim
2nd person sing. törőd törőid
3rd person sing. törője törői
1st person plural törőnk törőink
2nd person plural törőtök törőitek
3rd person plural törőjük törőik

Etymology 2

[edit]

törik (to break, to get broken, intransitive) +‎ (present-participle suffix)

Participle

[edit]

törő

  1. present participle of törik
Declension
[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative törő törők
accusative törőt törőket
dative törőnek törőknek
instrumental törővel törőkkel
causal-final törőért törőkért
translative törővé törőkké
terminative törőig törőkig
essive-formal törőként törőkként
essive-modal
inessive törőben törőkben
superessive törőn törőkön
adessive törőnél törőknél
illative törőbe törőkbe
sublative törőre törőkre
allative törőhöz törőkhöz
elative törőből törőkből
delative törőről törőkről
ablative törőtől törőktől
non-attributive
possessive - singular
törőé törőké
non-attributive
possessive - plural
törőéi törőkéi

Further reading

[edit]
  • törő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN