bíz

See also: biz, Biz, and .biz

Hungarian

Etymology

Unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbiːz]

Verb

bíz

1. (transitive) to entrust something to someone (-ra/-re)

   Rád bízom a feladatot. - I entrust the task to you.

2. (reflexive) to rely on someone

   Bízd rám magad! - Rely on me!

Conjugation

conjugation of bíz

Infinitive			bízni
Past participle			bízott
Present participle			bízó
Future participle			bízandó
Adverbial participle			bízva
Potential			bízhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	bízok	bízol	bíz	bízunk	bíztok	bíznak
		Definite	bízom én téged/titeket bízlak	bízod	bízza	bízzuk	bízzátok	bízzák
	Past	Indefinite	bíztam	bíztál	bízott	bíztunk	bíztatok	bíztak
		Definite	bíztam én téged/titeket bíztalak	bíztad	bízta	bíztuk	bíztátok	bízták
Conditional mood	Present	Indefinite	bíznék	bíznál	bízna	bíznánk	bíznátok	bíznának
		Definite	bíznám én téged/titeket bíználak	bíznád	bízná	bíznánk	bíznátok	bíznák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	bízzak	bízz or bízzál	bízzon	bízzunk	bízzatok	bízzanak
		Definite	bízzam én téged/titeket bízzalak	bízd or bízzad	bízza	bízzuk	bízzátok	bízzák
Conjugated infinitive			bíznom	bíznod	bíznia	bíznunk	bíznotok	bízniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

• megbíz

Related terms

• bízik