tünemény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tűnik (to appear, seem) +‎ -emény (noun-forming suffix indicating the result of action)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtynɛmeːɲ]
  • Hyphenation: tü‧ne‧mény

Noun[edit]

tünemény (plural tünemények)

  1. phenomenon, wonder (a thing or being, event or process, perceptible through senses)
    természeti tüneménynatural wonder
  2. goddess, creature, apparition (someone thought of as wonderful or preternatural)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tünemény tünemények
accusative tüneményt tüneményeket
dative tüneménynek tüneményeknek
instrumental tüneménnyel tüneményekkel
causal-final tüneményért tüneményekért
translative tüneménnyé tüneményekké
terminative tüneményig tüneményekig
essive-formal tüneményként tüneményekként
essive-modal
inessive tüneményben tüneményekben
superessive tüneményen tüneményeken
adessive tüneménynél tüneményeknél
illative tüneménybe tüneményekbe
sublative tüneményre tüneményekre
allative tüneményhez tüneményekhez
elative tüneményből tüneményekből
delative tüneményről tüneményekről
ablative tüneménytől tüneményektől
non-attributive
possessive - singular
tüneményé tüneményeké
non-attributive
possessive - plural
tüneményéi tüneményekéi
Possessive forms of tünemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tüneményem tüneményeim
2nd person sing. tüneményed tüneményeid
3rd person sing. tüneménye tüneményei
1st person plural tüneményünk tüneményeink
2nd person plural tüneményetek tüneményeitek
3rd person plural tüneményük tüneményeik

Derived terms[edit]