tünemény

Hungarian

Etymology

tűnik (“to appear, seem”) +‎ -emény (noun-forming suffix indicating the result of action)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtynɛmeːɲ]
• Hyphenation: tü‧ne‧mény

Noun

tünemény (plural tünemények)

1. phenomenon, wonder (a thing or being, event or process, perceptible through senses)

   természeti tünemény ― natural wonder

2. goddess, creature, apparition (someone thought of as wonderful or preternatural)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	tünemény	tünemények
accusative	tüneményt	tüneményeket
dative	tüneménynek	tüneményeknek
instrumental	tüneménnyel	tüneményekkel
causal-final	tüneményért	tüneményekért
translative	tüneménnyé	tüneményekké
terminative	tüneményig	tüneményekig
essive-formal	tüneményként	tüneményekként
essive-modal	—	—
inessive	tüneményben	tüneményekben
superessive	tüneményen	tüneményeken
adessive	tüneménynél	tüneményeknél
illative	tüneménybe	tüneményekbe
sublative	tüneményre	tüneményekre
allative	tüneményhez	tüneményekhez
elative	tüneményből	tüneményekből
delative	tüneményről	tüneményekről
ablative	tüneménytől	tüneményektől
non-attributive possessive - singular	tüneményé	tüneményeké
non-attributive possessive - plural	tüneményéi	tüneményekéi

Possessive forms of tünemény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tüneményem	tüneményeim
2nd person sing.	tüneményed	tüneményeid
3rd person sing.	tüneménye	tüneményei
1st person plural	tüneményünk	tüneményeink
2nd person plural	tüneményetek	tüneményeitek
3rd person plural	tüneményük	tüneményeik

Derived terms

• tüneményes
• tüneményszerű

 

Further reading

• tünemény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN