tabulátor

See also: tabulator

Czech

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtabulaːtor]

Noun

1. tabulator (the mechanism on a typewriter that sets the position of columns and borders)

Synonyms

• tabelátor

Further reading

• Template:R:PSJC
• Template:R:SSJC

---

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Tabulator (“tab”), from English tabulator.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒbulaːtor]
• Hyphenation: ta‧bu‧lá‧tor

Noun

tabulátor (plural tabulátorok)

1. (computing, typography) tab (space character that extends to the next aligned column)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tabulátor	tabulátorok
accusative	tabulátort	tabulátorokat
dative	tabulátornak	tabulátoroknak
instrumental	tabulátorral	tabulátorokkal
causal-final	tabulátorért	tabulátorokért
translative	tabulátorrá	tabulátorokká
terminative	tabulátorig	tabulátorokig
essive-formal	tabulátorként	tabulátorokként
essive-modal	—	—
inessive	tabulátorban	tabulátorokban
superessive	tabulátoron	tabulátorokon
adessive	tabulátornál	tabulátoroknál
illative	tabulátorba	tabulátorokba
sublative	tabulátorra	tabulátorokra
allative	tabulátorhoz	tabulátorokhoz
elative	tabulátorból	tabulátorokból
delative	tabulátorról	tabulátorokról
ablative	tabulátortól	tabulátoroktól
non-attributive possessive - singular	tabulátoré	tabulátoroké
non-attributive possessive - plural	tabulátoréi	tabulátorokéi

Possessive forms of tabulátor
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tabulátorom	tabulátoraim
2nd person sing.	tabulátorod	tabulátoraid
3rd person sing.	tabulátora	tabulátorai
1st person plural	tabulátorunk	tabulátoraink
2nd person plural	tabulátorotok	tabulátoraitok
3rd person plural	tabulátoruk	tabulátoraik