tapasztalat

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tapasztal +‎ -at

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈtɒpɒstɒlɒt/
  • Hyphenation: ta‧pasz‧ta‧lat

Noun[edit]

tapasztalat ‎(plural tapasztalatok)

  1. experience (collection of events and/or activities from which an individual or group may gather knowledge)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tapasztalat tapasztalatok
accusative tapasztalatot tapasztalatokat
dative tapasztalatnak tapasztalatoknak
instrumental tapasztalattal tapasztalatokkal
causal-final tapasztalatért tapasztalatokért
translative tapasztalattá tapasztalatokká
terminative tapasztalatig tapasztalatokig
essive-formal tapasztalatként tapasztalatokként
essive-modal
inessive tapasztalatban tapasztalatokban
superessive tapasztalaton tapasztalatokon
adessive tapasztalatnál tapasztalatoknál
illative tapasztalatba tapasztalatokba
sublative tapasztalatra tapasztalatokra
allative tapasztalathoz tapasztalatokhoz
elative tapasztalatból tapasztalatokból
delative tapasztalatról tapasztalatokról
ablative tapasztalattól tapasztalatoktól
Possessive forms of tapasztalat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tapasztalatom tapasztalataim
2nd person sing. tapasztalatod tapasztalataid
3rd person sing. tapasztalata tapasztalatai
1st person plural tapasztalatunk tapasztalataink
2nd person plural tapasztalatotok tapasztalataitok
3rd person plural tapasztalatuk tapasztalataik

Derived terms[edit]