Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



teker (to twist, to wind) +‎ -cs (noun-forming suffix).[1]


  • IPA(key): [ˈtɛkɛrt͡ʃ]
  • Hyphenation: te‧kercs


tekercs (plural tekercsek)

  1. scroll (roll of paper or parchment)
  2. coil (object wound in the form of a spiral; a coil of conductive material)
  3. inductor
  4. spool (cylinder on which cable, thread, wire or other such material is wound)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tekercs tekercsek
accusative tekercset tekercseket
dative tekercsnek tekercseknek
instrumental tekerccsel tekercsekkel
causal-final tekercsért tekercsekért
translative tekerccsé tekercsekké
terminative tekercsig tekercsekig
essive-formal tekercsként tekercsekként
inessive tekercsben tekercsekben
superessive tekercsen tekercseken
adessive tekercsnél tekercseknél
illative tekercsbe tekercsekbe
sublative tekercsre tekercsekre
allative tekercshez tekercsekhez
elative tekercsből tekercsekből
delative tekercsről tekercsekről
ablative tekercstől tekercsektől
Possessive forms of tekercs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tekercsem tekercseim
2nd person sing. tekercsed tekercseid
3rd person sing. tekercse tekercsei
1st person plural tekercsünk tekercseink
2nd person plural tekercsetek tekercseitek
3rd person plural tekercsük tekercseik

Derived terms[edit]


  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN