telefonfülke

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

telefon +‎ fülke

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɛlɛfoɱfylkɛ]
  • Hyphenation: te‧le‧fon‧fül‧ke

Noun[edit]

telefonfülke ‎(plural telefonfülkék)

  1. phone booth, telephone booth

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative telefonfülke telefonfülkék
accusative telefonfülkét telefonfülkéket
dative telefonfülkének telefonfülkéknek
instrumental telefonfülkével telefonfülkékkel
causal-final telefonfülkéért telefonfülkékért
translative telefonfülkévé telefonfülkékké
terminative telefonfülkéig telefonfülkékig
essive-formal telefonfülkeként telefonfülkékként
essive-modal
inessive telefonfülkében telefonfülkékben
superessive telefonfülkén telefonfülkéken
adessive telefonfülkénél telefonfülkéknél
illative telefonfülkébe telefonfülkékbe
sublative telefonfülkére telefonfülkékre
allative telefonfülkéhez telefonfülkékhez
elative telefonfülkéből telefonfülkékből
delative telefonfülkéről telefonfülkékről
ablative telefonfülkétől telefonfülkéktől
Possessive forms of telefonfülke
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telefonfülkém telefonfülkéim
2nd person sing. telefonfülkéd telefonfülkéid
3rd person sing. telefonfülkéje telefonfülkéi
1st person plural telefonfülkénk telefonfülkéink
2nd person plural telefonfülkétek telefonfülkéitek
3rd person plural telefonfülkéjük telefonfülkéik